A mesterséges intelligencia (MI) már nem csak egy izgalmas technológiai hívószó, hanem a jelen valósága, amely egyre mélyebben szövi át mindennapjainkat. De mi vár ránk a horizonton túl? Két, a területet alapjaiban meghatározó szakértő, Ilya Sutskever, az OpenAI egyik alapítója, és Eric Schmidt, a Google egykori vezérigazgatója által felvázolt vízió egyszerre lenyűgöző és kijózanító. Beszédeikből egy radikálisan új korszak körvonalazódik, hatásait pedig még maguk a szakértők is alig tudják feldolgozni.
Ilya Sutskever: A Kikerülhetetlen Logikai Lépés
Ilya Sutskever egy letisztult, szinte pofonegyszerű, mégis megdöbbentő érveléssel alapozta meg az MI elkerülhetetlen felemelkedését. Szerinte rendkívüli korban élünk, ahol az MI már ma is érezhetően átformálja a tanuláshoz és munkához való viszonyunkat. Az igazi, drámai változás azonban még előttünk áll.
Sutskever központi tézise a következő: az emberi agy egy biológiai számítógép. Ebből a látszólag egyszerű megállapításból egyenesen következik, hogy egy digitális számítógép előbb-utóbb képes lesz mindarra, amire a biológiai is. Nem csak bizonyos feladatokra, hanem mindenre. Ez az a pont, ahol a kérdések drámaivá válnak: mi történik, ha a gépek minden munkát el tudnak végezni, amit ma emberek végeznek? Sutskever szerint ez egy olyan öngerjesztő folyamatot indít el, ahol az MI-k további kutatás-fejlesztést végeznek, ezzel elképzelhetetlenül felgyorsítva a haladás ütemét.
Sutskever egy erős párhuzamot von: „Lehet, hogy te nem foglalkozol a politikával, de a politika foglalkozni fog veled.” Ez szerinte sokszorosan igaz a mesterséges intelligenciára. A legnagyobb kihívásnak nevezi, amellyel az emberiség valaha szembesült, de egyben a legnagyobb jutalom lehetőségét is hordozza. A feladatunk az, hogy ne fordítsuk el a fejünket, hanem figyeljünk, és gyűjtsük össze azt az energiát, ami a hatalmas kihívások megoldásához szükséges.
Amit én ehhez a gondolathoz hozzá szoktam tenni: van egy jelentős különbség a chipek és az agyunk között. A skálázódás. Az agyunkat nem tudjuk megduplázni, legjobb esetben együtt dolgozunk néhány másik aggyal egy elég alacsony sávszélességű csatornán keresztül kommunikálva. Az AI chipeket viszont – ehhez képest – viszonylag könnyű skálázni, veszünk kettőt, százat, ezret és hálózatba kötjük. A top frontier cégek több százezer GPU-n tréninglik az új modelleket, Elon Musk xAI cégének célja egy 5 millió (H100 egyenértékű) tanító rendszer kiépítése 5 éven belül (úgy, hogy 200 ezer chippel jelenleg bizonyos tesztek alapján az ő Grok 4 modelljük a legokosabb).
Eric Schmidt: A Gyakorlati Menetrend és a „San Francisco-i Konszenzus”
Míg Sutskever a „miért”-re ad filozófiai választ, Eric Schmidt a „hogyan és mikor” kérdéseire ad kíméletlen őszinteséggel gyakorlati útmutatást. Schmidt konkrét, riasztóan közeli idővonalat vázol fel, amelyet az iparágon belül, különösen San Franciscóban, már egyfajta konszenzusként kezelnek.
Az elkövetkező 1-2 év: Schmidt szerint a programozók és a végzős szintű matematikusok jelentős részét MI rendszerek fogják helyettesíteni. Ennek oka, hogy a matematika és a kód nyelve sokkal egyszerűbb és szabálykövetőbb, mint az emberi nyelv, így az MI-modellek számára könnyebben elsajátítható. Az eredményes kód megírása lesz a cél, nem pedig az, hogy azt ember írta-e.
3-5 éven belül: Elérkezhet az AGI kora (én Általános Generatív Intelligenciának szoktam szabadon fordítani, és még az akronim is passzol). Schmidt ezt úgy definiálja, mint egy olyan rendszert, amely olyan okos, mint a legkiválóbb szakemberek – legyen szó építészről, fizikusról vagy művészről (egyben). Schmidt szerint ezen a ponton már nem csak a programozók, hanem szinte mindenki érintett lesz, ahogy az „ágensek” – önálló, célorientált MI-k – képesek lesznek komplex, több lépésből álló feladatokat végrehajtani, a telekvásárlástól a háztervezésen át a teljes kivitelezés menedzseléséig. Ez lényegében minden üzleti és kormányzati folyamat automatizálását jelenti.
5-6 éven túl: Következik a Mesterséges Szuperintelligencia (ASI). A rekurzív önfejlesztés révén – amikor az MI már saját maga fejlesztésében is részt vesz – a gépek intelligenciája meghaladhatja az emberiség kollektív tudását. Schmidt szerint a társadalom nincs felkészülve erre a sebességre, és a téma valójában „alulreprezentált”, mert az emberek nem értik, mit jelent egy szinte ingyenes, emberfeletti intelligencia megjelenése.
Szintézis: Amikor a Jövő Logikája Felfoghatatlan
A két szakértő víziója tökéletesen kiegészíti egymást. Sutskever megadja a megcáfolhatatlannak tűnő logikai alaptételt, Schmidt pedig felvázolja a gyakorlati lépcsőfokokat, amelyeken haladva eljutunk a szuperintelligenciáig. Mindketten kiemelik, hogy ezt a jövőt még nekik is nehéz érzelmi szinten feldolgozni.
A valódi kihívás tehát nem csupán technológiai. Sokkal inkább az a kérdés, hogy az emberi társadalom, az intézményeink és az egyéni felfogóképességünk képes-e lépést tartani egy olyan exponenciális változással, amelynek logikája már itt van velünk, de a következményei még a képzeletünket is meghaladják. A kérdés már nem az, hogy ez bekövetkezik-e, hanem az, hogy amikor a jövő elkerülhetetlen logikája teljes súlyával ránk nehezedik, készen állunk-e a válasszal.
Kapcsolódó videó:
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.